Isabella:
Isabella Carlie Swan 16 éves vagyok.
Van egy nővérem, akit Rosalie Swannak hívnak és egy öcsém Anthony. A szüleink
elváltak és dolgozni kényszerültünk a nővéremmel, hogy boldogulni tudjunk. Nem
engedhetünk meg mindent magunknak. Sajnos suliba kell mennünk, hogy tudjunk
valami végzettséget szerezni. Egyedüli barátnőink Alice és Elena. Őket már kis
korunk óta ismerjük.
-
Isabella kelj fel! Anthonyt vidd el a suliba. – mondta a nővérem
-
Te
nem érsz rá? - Kérdeztem tőle
-
Nem.
-
Rendben.
Úgyis jobban szeret velem lenni, mint veled. - mondtam
-
Mi?
Mikor mondta ezt? – kérdezte Rose
-
Tegnap.
Azt mondta, hogy te nem is szereted. – mondtam
-
Hiszen
szeretem.
-
Tudom.
De foglalkozz vele többet kicsit. Tudod egy Swan nem hagyja cserben a családot.
-
Igazad
van húgi. De ki az ágyból te lustaság. – mondta pimaszul a nővérem
-
Nem
vagyok lusta. – mondtam durcásan.
-
Jól
van. Lassan indulni kellene, ha nem akarunk elkésni.
-
Menjünk.
Az öcskös felkelt? – kérdeztem
-
Fel.
Rád vár.
-
Akkor
megyek, a sulinál találkozunk.
-
Oké.
-
Öcsi
indulunk a sulidhoz.
-
Rendben
Isa. – mondta az öcsém
Elindultunk
az öcsém sulijához. Alig értünk oda hirtelen egy gyerek fellökött. Elvesztetem
az egyensúly érzékemet és két kar fonódott körém. Azt hittem, hogy öcsém, de
nem valaki más volt.
-
Jól
vagy nővérem? – kérdezte aggodalmasan az öcsém
-
Igen.
– mondtam - Elnézést szabad tudnom a nevedet? – kérdeztem
-
Stefan
Salvatore vagyok. – mutatkozott be
-
Köszönöm.
-
Szívesen.
Amúgy, hogy hívnak titeket? – kérdezte
-
Isabella
Carlie Swan vagyok ő itt az öcsém Anthony Swan. – mutatkoztunk be
-
Örülök,
hogy megismerhettelek titeket.
-
Menj
a suliba Edward délután érted jövök.
-
Oké.
Vigyáz magadra Bella.
-
Rendben.
-
Ti
nem egy suliba jártok? – kérdezte Stefan
-
Nem
ide csak az öcsém jár. Gimnáziumba járok. És te?
-
Beiratkozni
szeretnék az öcsémmel a Forksi gimnáziumba.
-
Gyere,
tudom hova kell menned oda, járok én is.
-
Az
jó. Ne vigyelek el a suliig?
-
Menjünk.
-
Mióta
laktok itt?
-
Kiskorunk
óta.
-
Szüleitek?
-
Elváltak.
-
Sajnálom.
-
Nincs
semmi baj. Jobb is, így mert egymást marták már.
-
Az
nem jó.
-
Ez
van. Itt fordulj balra. – mondtam neki. –Itt volnánk.
-
Köszi.
Elkísérsz az információs irodába?
-
El.
– mondtam. Közben még beszélgettünk és oda értünk a suli információs
irodájához. Hamar végzet.
-
Milyen
órád lesz? – kérdeztem kíváncsian.
-
Matek.
-
Gyertek,
elkísérlek titeket. – mondta Rose.
-
Hát
te?
-
Itt
vártam rád.
-
Bocsi.
– mondtam – Gyere Stefan.
-
Oké.
-
Rose
neked nem angolod van?
-
De.
Itt vagyunk, menjetek be. Az ebédlőben találkozunk.
-
Oké.
– mondtam. Ahogy beléptünk Mr. Brunner már bent volt.
-
Hol
volt Ms. Swan?- kérdezte. Basszus most mit találjak ki. Meg van a kifogás.
-
Az
új tanulóval voltam. És körbe vezetem. Sajnálom tanár úr.
-
Szóval
ő az új tanuló. Bemutatkozna.
-
Stefan
Salvatore vagyok. Alaszkából költöztem ide az öcsémmel. Szüleinket korán elvesztettük.
-
Foglaljon
helyet Ms. Swan mellett. – mondta a tanár
-
Hú.
Ez borzalmas tanár. – mondta Stefan.
-
Ne
is mond. Mindig szeret szívatni. Inkább figyelj oda. – mondtam.
Rosalie:
Amikor a húgomat megláttam a
sráccal azt hittem, hogy járnak. De kiderült, hogy csak barátok. Nagyon
aranyosak együtt. Gondolkodásomból Elena szakított ki.
-
Mi
a baj Rose? – kérdezte kíváncsian.
-
Semmi
Elena. – mondtam
-
Persze
ezt higgyem is el? – kérdezte felhúzott szemöldökkel
-
Láttam
a húgomat egy sráccal. Az öcsém jobban szereti. – fakadtam ki
-
Figyelj,
tényleg foglalkozz Anthonyval. De ki az új srác?
-
Oké.
Nem tudom, hogy hívják. Ezt csak a húgom tudja megmondani.
-
Rendben.
Ott jönnek.
-
Kik?
-
Bella
és a srác.
-
Aha.
Úgyis idejön, ha akar.
-
Sziasztok.
– köszönt a testvérem.
-
Helló.
– köszönt vissza Elena – Ki a barátot Bella?
-
Lányok
had mutassam be Stefan Salvatoret. –mutatta
be – Stefan ő itt a nővérem Rosalie Swan és a bohókás Elena Gilbert.
-
Örvendek.
-
Mi
is, hogy megismerhetünk.
-
Rose
délután el tudnál menni Anthonyért, mert munka után kell néznem.
-
Rendben.
Mikor van vége az utolsó órájának?
-
Délután
2-kor van, vége addigra oda érsz.
-
Persze.
-
Tényleg
Rose legyél, ott tudod, hogy milyen Anthony.
-
Tudom.
– mondtam. Ha nincs ott senki, akkor képes bajba keveredni.
-
Köszi.
Sziasztok. – köszönt el a húgom.
-
Bella!
– szólt utána Stefan. Mit akarhat tőle?
-
Igen.
-
Segítenél
a házi dolgozatnál? – kérdezte
-
Meglátom,
hogy mit tudok tenni ez ügyben. Mentem otthon találkozunk. – mondta.
-
Stefan
mióta laksz itt? – kérdeztem tőle.
-
Két
napja költöztem ide az öcsémmel.
-
Hogy
hívják őt? – kérdezte Elena
-
Damon
Salvatore. Vigyázatok vele, mert szereti a lányokat kihasználni. – mondta
Stefan.
-
Ezt
te honnan tudod? kérdeztük egyszerre Elenával.
-
Egy
éjszakás kalandokat keres. –mondta Stefan
-
A
kis aljas. – mondtam
-
Az.
– mondta Elena is.
-
Jól
van lányok én mentem, mert dolgom van. – kért elnézést Stefan
-
Oké.
Szia. – köszöntünk el Stefantól.
-
Sziasztok.
Közben
még beszélgetünk Elenával és elindultam az öcsémért, de megálltam egy ruhás
bolt előtt. Annyira elvesztettem az időérzékemet, hogy kiment a fejemből, hogy
Anthonyért kell mennem. Gyorsan mentem a sulijához és nem találtam ott. De hol
lehet? Felhívtam a húgomat, hogy nincs-e otthon az öcsénk.
-
Húgi
nincs otthon Anthony? – kérdezem tőle.
-
Nincs.
Miért Rose?
-
Bocsi
kiakadsz érte, de megálltam egy bolt előtt és kiment a fejemből.
-
Értem.
Csak kerüljön, haza kap egy jó fejmosást az biztos. – mondta a húgom dühösen. –
Néz körül a suli környékén talán ott lesz.
-
Köszi.
-
Nincs
mit. – mondta és lerakta a telefont. Elindultam a suli felé és zajokat
hallottam. Amikor oda értem Anthony félholtra volt verve. Neki estem a srácnak.
-
Ki
vagy te, hogy megvered az öcsémet? – kérdeztem dühösen.
-
Damon
vagyok.
-
Stefan
öccse, ha jól tudom.
-
Igen.
-
Mit
ártod neked az öcsém?
-
Megütőt,
mert sértegetni mertem.
-
Mit
mondtál neki. Ok nélkül nem verekszik.
-
Azt,
hogy miatta váltak el a szülei.
-
Tudod
te, hogy kivel húztál ujjat?
-
Na,
kivel.
-
Swan
családdal.
-
Hogy
mi? Az öcséd egy Swan?
-
Igen.
Takarodj, még szépen mondom. Ne akard, hogy a húgom megtudja, mert agyon lőne
szívfájdalom nélkül.
-
Értem.
Akkor mentem.
-
Helyes
meg ne lássalak az öcsém közelébe. Te meg indíts haza. – eközben Damon elment.
-
Rendben
megyek. Csoda hogy ideértél.
-
Ne
gúnyolódj engem Anthony.
-
Mert
mi lesz Rosalie? Legalább Bella időben itt tud lenni nem úgy, mint te. – vágta
a fejemhez. Tudtam, hogy igaza van.
-
Igazad
van. Menjünk haza, mert Bella így is ideges már.
-
Akkor
tényleg menjünk, mert képes lesz idejönni és agyon verni minket.
-
Ez
igaz. Komolyan mondom, hogy Bella vezeti az egész háztartást. Nem gondolod
öcskös? –kérdeztem az öcsémet.
-
De.
Mennyit feláldoz, hogy nekünk mindenünk meglegyen.
-
Igaz
ezt meg kellene hálálni neki. El kellene menni anyához. Nem gondolod?
-
De.
Ahhoz pénz is kell, amiből a jegyeket megvesszük.
-
Igazad
van. Viszont a garázsban van egy furgon.
-
Ugye
nem akarod azt eladni, mert Bella szívéhez nőt.
-
A
fenébe. Felhívom anyát, hogy jöjjön ide.
-
Oké.
Kellene mondani neki, hogy nyisson nekünk egy bankszámlát.
-
Rendben,
de menjünk. – alig mondtam ki csörögni kezdet a telefonom. Felvettem és egy
ideges Bella szólt bele.
-
HOL
A FÉSZKES FENÉBEN VAGYTOK? – kérdezte kiabálva.
-
Anthony
sulijánál. – mondtam nyugodt hangon.
-
ÉS
MIKOR AKARTOK HAZA JÖNNI? HE. – hú, tényleg kiakadt.
-
Most
indulunk Bella nyugi. – szólt közbe Anthony.
-
TE
ENGEM NE NYUGTASS, HA NEM ÉRÜNK, ODA IDŐBEN AKKOR ELINDULSZ HAZA. – ordibált
tovább
-
Megyünk
már. – mondtam
-
Helyes.
Csak gyertek, haza kaptok még fejmosást. - mondta nyugodtabban
-
Rendben,
szia. – mondtam és leraktam a telefont.
Út
közben sokat beszéltünk Anthonyval és tényleg jó volt vele lenni. Elmondta,
hogy szeret, de foglalkozzak vele is többet. Alig értünk haza már voltak ott,
ezért beléptünk a lakásba. A Salvatore testvérek voltak nálunk. Bella meg
serpenyővel verte Damont. Ezen nevetni tudtunk, de nem sokáig, mert kaptunk mi
is a fejünkre egy-egy ütést. Szegény Stefan, nem mert a húgomhoz oda menni.
Ember legyen a talpán, aki a húgomat kezelésbe tudja majd venni.
-
Hogy
merted az öcsémet megsérteni te patkány. – vágja a húgom Damon fejéhez. De jogosan.
-
Ide
figyelj te hibbant tyúk befejezted a sértegetésemet? - kérdezi Stefan öccse.
-
Nem.
– adja meg a tömör választ Bella. – Így jár az aki Isabella Swannal mer
kikezdeni. Most takarodj a házamból Damon. – mutat az ajtó felé. – Stefan te nyugodtan jöhetsz, ha akarsz. –
mondja lágy hangon Stefannak. Ez tényleg beleszeret az egyik Salvatoreba.
-
Köszönöm
Bella. – mondja Stefan.
-
Ti
ketten felfelé a szobába leckét írni és utána vacsora. – adta ki az utasítást
Isa.
-
Igenis
kapitányasszony. – mondtuk nevetve az öcskössel.
-
Tűnés!
– mondja már nevetve.
-
Bella
segítesz a házi dolgozatban? – kérdezi tőle Stefan kíváncsian.
-
Igen
segítek neked. Damon, ha még egy ilyen lesz, akkor puskával foglak lelőni.
Szívfájdalom nélkül.
-
Értem.
– mondta Damon.
-
Helyes.
Ha akartok, maradjatok vacsorára. – mondta Bella.
-
Köszönjük
a meghívást. – mondták.
Stefan:
Stefan Salvatore vagyok félvér. Anyám Lili Salvatore. Apám rég meghalt a
Volturi miatt. Nem rég költöztünk ide anyámmal és az idegesítő kis öcskössel,
aki nem más, mint Damon Salvatore. Ez a hely nem mást, mint Forks. Az év 360
napján esik a maradék pár napban meg süt a nap. Reggel elindultam otthonról,
hogy beiratkozzak ide a suliba. Út közben láttam egy testvérpárt és a lányt
fellökték. Oda mentem és a karomba esett bele. Amikor a kezeim között volt
megszűnt a világ körülöttünk. Azok a szürkéskék szemek elvarázsoltak. Egy hang
hozott vissza a jelenbe.
-
Jól
vagy nővérem? – kérdezte a testvére.
-
Igen.
- mondta az angyali hangján. – Elnézést szabad tudnom a neved? – kérdezte ő
-
Stefan
Salvatore vagyok. – mutatkoztam be
-
Köszönöm,
hogy nem hagytál elesni. – mondta elpirulva.
-
Szívesen.
Amúgy, hogy hívnak titeket? – kérdeztem tőlük.
-
Isabella
Carlie Swan vagyok és az öcsém Anthony Swan. –mondta a dallamos hangján
Isabella.
-
Örülök,
hogy megismerhetlek titeket. – mondtam. Nem gondoltam volna, hogy pont a Swan
testvérekbe futok össze.
-
Öcsi
menj, a suliba majd jövök.
-
Oké.
-
Ti
nem egy suliba jártok? – kérdeztem
-
Nem
ide csak az öcsém jár. Gimnáziumba járok. És te?
-
Beiratkozni
szeretnék az öcsémmel a Forksi gimnáziumba.
-
Gyere,
tudom hova kell menned oda, járok én is.
-
Az
jó. Ne vigyelek el a suliig?
-
Menjünk.
-
Mióta
laktok itt?
-
Kiskorunk
óta.
-
Szüleitek?
-
Elváltak.
-
Sajnálom.
-
Nincs
semmi baj. Jobb is, így mert egymást marták már.
-
Az
nem jó.
-
Ez
van. Itt fordulj balra. – mondta nekem. –Itt volnánk.
-
Köszi.
Elkísérsz az információs irodába?
-
El.
– mondta. Közben még beszélgettünk és oda értünk a suli információs irodájához.
Hamar végzetem.
-
Milyen
órád lesz? – kérdezte kíváncsian.
-
Matek. –mondtam a folyóson még beszélgetünk és
megérkeztünk a matek terembe.
-
Hol
volt Ms. Swan?- kérdezte. Láttam rajta, hogy gondolkodik valami kifogáson és
ravaszul rám nézet.
-
Az
új tanulóval voltam. És körbe vezetem. Sajnálom tanár úr.
-
Szóval
ő az új tanuló. Bemutatkozna.
-
Stefan
Salvatore vagyok. Alaszkából költöztem ide az öcsémmel. Szüleinket korán elvesztettük. – mutatkoztam be egy pár mondattal be.
-
Foglaljon
helyet Ms. Swan mellett. – mondta a tanár
-
Hú.
Ez borzalmas tanár. – mondtam.
-
Ne
is mond. Mindig szeret szívatni. Inkább figyelj oda. – mondta.
Az óra nagyon unalmas volt. Isabella lopva rám
nézet és bele is pirult. Én is ezt
csináltam, de egy idegesítő srác dobálta Bellát. Isabellanak se kellett több
kiabálni kezdet.
-
Andrew
Newton! Nem tudsz el ülni vagy segítsek neked?
-
Isabella
Carlie Swan menjen az igazgatóhoz. – mondta a tanár.
-
Tanár
úr miért is kivételezik ezzel a csótányképűvel?
- kérdezte Bella. Erre az osztály is kíváncsi volt.
-
Semmi
köze hozzá Ms. Swan. Menjen az igazgatóhoz.
-
Akkor
jöjjön Andrew Newton is, ha már nekem le kell mennem.
-
Mr.
Newton nem csinált semmit.
-
Akkor
én se vagyok hajlandó lemenni. – vágott vissza Bella. Meg kell hagyni elég
harcias, tud lenni. Közben megfogtam a padtársam kezét. Láttam, hogy ettől
megnyugszik.
-
Jobb
egy kicsit?
-
Igen.
-
Miért
dobál téged ez a Newton gyerek?
-
Azért
mert bejövök neki eddig mindig kosarat kapott tőlem.
-
Szóval
nyomul a srác.
-
Igen.
– mondta közben kicsengettek.
-
Milyen
órád lesz a következő? – kérdeztem tőle
-
Biosz.
Neked?
-
Nekem
is.
-
Ülsz
mellém?
-
Persze.
– mondta és be is csöngettek. A tanár is késve ért be és annyit mondott, hogy
szabad foglalkozás. Ezt ki is használtam, mert kíváncsi voltam nagyon Bellára.
Jobban megismertük egymást. Rájöttem, hogy ő az a lány, akivel leélném az
életemet. Sajnos ennek az órának is vége lett. Pechemnek lévén nem vele volt a
következő órám. Az óra nem volt más, mint történelem. Nagyon lassan telt az
idő. Végül csak kicsengetek és azt, amit láttam arra nem készültem fel, hogy
Bellát egy srác megcsókolja, de próbált ellen állni. Na, itt elfogyott a
türelmem. Mi az, hogy az én csajomat csókolgatja ez a görény. Be is szóltam.
-
Te
hagyd a csajomat. – mondtam neki és Bellára kacsintottam és vette az adást.
-
Ki
vagy te, hogy ennek a lánynak a pasija legyél? – kérdezte a srác
-
Andrew! - szólt rá Isabella. A srácban a vér is kifutott. – Nem vagyok
olyan lány, akit könnyen megkaparinthatsz magadnak. Csak, hogy tud, Stefannal jegyben
járok. – mondta ravaszul és rám kacsintott. Cseles nagyon cseles.
-
Mi?
Hogyan? – dadogott összevissza
-
Ma
kérte meg a kezem. – folytatta a tervét
-
Igen.
Isabella van egy kis időd, hogy négy szemközt beszéljünk? – kérdeztem tőle
-
Persze
drágám. – mondta. Kész feladom, ez a lány nagyon tudja játszani a szerepét.
-
Mi
volt ez? – kérdeztem azonnal
-
Alig
léptem ki az ajtón és rögtön megcsókolt.
-
Értem.
Jól játszottad a szerepet.
-
Köszi.
– mondta elpirulva.
-
Szeretem,
hogy mikor elpirulsz. – mondtam neki
-
Ne
hozz zavarba.
-
Oké.
De legközelebb, ne lássam meg. – mondtam gyengéden neki.
-
Rendben,
de most menjünk az ebédlőbe, mert éhes vagyok. – mondta. Közben korgott a hasa.
Ezen csak nevetni tudtam. – De várjunk csak. Csak nem féltékeny voltál? –
kérdezte kíváncsian.
-
Igen.
-
Értem.
– csak ennyit mondott. Hamar odaértünk az ebédlőbe. Bemutatott a nővérének és a
barátnőjének. Sajnos neki el kellett mennie, de gyorsan rá kérdeztem.
-
Bella
tudsz segíteni a házi dolgozatban? – kérdeztem tőle. Remélem igent fog mondani.
-
Majd
meglátom. – mondta és ott hagyott. Még egy órám volt utána haza mentem és
elgondolkoztam a mai napomon, hogy milyen volt. Közben gondolkoztam, hogy mikor
tudom elhívni egy mozira.
-
Min
gondolkozol Stefan? - kérdezte Damon.
-
Megismerkedtem
a Swan testvérekkel. – mondtam nyugodt hangon.
-
Mi?
Kikkel? – dadogott össze vissza.
-
Isabella
Carlie Swan, Rosalie Swan és Anthony Swant. – magyaráztam neki.
-
Akkor
bajban vagyunk, mert megvertem egy Swant.
-
Mit
csináltál? Az istenit Damon vámpír vagy. Tudod, hogy egy Swannal nem jó ki
kezdeni.
-
Tudom.
Sajnálom. – mondta lehajtott fejjel.
-
Megyünk
és bocsánatot kérsz a családtól. Világos!
-
Igen.
-
Nyomás.
– adtam ki az utasítást. Út közben azon gondolkoztam, hogy Bellával, hogyan
fogok majd találkozni. Csak éljük túl a dühkitörést akkor már nyert ügyünk van.
Remélem Damon nem akarja elrontani. Hamar megérkeztünk a házhoz. Alig szálltunk
ki a kocsiból kiabálást hallottunk. De ki kiabál?
-
Ne
nézzük meg? – kérdezte Damon.
-
De.
kopogj be!
-
Oké.
– mondta. Kopogott és egy morcos Isabellaval találtunk szemben magunkat. Ajaj,
itt oltári balhé lesz.
-
Sziasztok.
Gyertek beljebb. – invitált be minket.
-
Köszönjük.
– mondtuk egyszerre az öcsémmel.
-
Miért
vagytok itt? – kérdezte kíváncsian.
-
Damon
mond el, hogy mit csináltál.
-
Legyen.
Megvertem Anthony Swant.
-
Mi?
– kérdezte. Később már serpenyővel jött. – Te aljas féreg, hogy mertél az
öcsémre kezet emelni. – kiabált közben ütötte Damont. Ezen csak nevetni tudtam.
-
Ne
neves Stefan. Inkább segíts.
-
Nem
fog segíteni. – mondta Bella. – Téged most agyon verlek serpenyővel. –
magyarázta. Közben akkor érkeztek meg a testvérei. Azok is nevetni kezdtek, de
nem sokáig, mert őket is fejbe vágta. Meg se mertem mozdulni.
-
Ne
merj az öcsém közelébe menni. Te patkány.
-
Ide
figyelj te hibbant tyúk befejezted a sértegetésemet? - kérdezte Damon.
-
Nem.
– adta meg a tömör választ Bella. – Így jár az aki Isabella Swannal mer
kikezdeni. Most takarodj a házamból Damon. – mutatott az ajtó felé. – Stefan te nyugodtan jöhetsz, ha akarsz. –
mondja lágy hangon nekem.
-
Köszönöm
Bella. – mondja Stefan.
-
Ti
ketten felfelé a szobába leckét írni és utána vacsora. – adta ki az utasítást
Bella a testvéreinek.
-
Igenis
kapitányasszony. – mondták nevetve.
-
Tűnés!
– mondta már nevetve.
-
Bella
segítesz a házi dolgozatban? – kérdeztem tőle kíváncsian.
-
Igen
segítek neked. Damon, ha még egy ilyen lesz, akkor puskával foglak lelőni.
Szívfájdalom nélkül.
-
Értem.
– mondta Damon.
-
Helyes.
Ha akartok, maradjatok vacsorára. – mondta Bella.
-
Köszönjük
a meghívást. – mondtuk.
Kíváncsi
voltam, hogy mit főzőt Bella.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése